A közelgő ünnep kapcsán a Rákosmente Fotóklub kiállítása nyílik “Fókuszban a világ” címmel 2018. augusztus 20.-án 10:00-kor a Vigyázó Sándor Művelődési Ház emeleti galériájában. A kiállítás várhatóan 4 hétig lesz látható.
A kiállításra készülve egy önálló projekt keretében szerettem volna megörökíteni a hagyományos kenyérkészítés módját, amit már sajnos csak kevés helyen láthatunk.
Az ötlet felmerülése után némi kutatás eredményeként – melyben a Facebook is szerepet kapott – jutottam el Komárom – Esztergom megye egyik kis falujába, abba a pékségbe ahol végül a sorozat készült.
A pékség tulajdonosával (nevét kérésére nem említem, de fényképe azért a sorozat fontos része) végül telefonon egyeztettük a fotózás idejét, s szabályait. Igen, a szabályokat! Mert ne feledjétek a pékségben élelem készül. 🙂
A projekt egy szombati napon reggel 5:30-kor indult és délután 16:00-ig szinte folyamatosan fotóztunk. Mintegy 600 – 700 képet készítettem, de természetesen csak egy rövid sorozat az ami a szemeitek elé kerül.
Élmény volt végig követni a “Kenyér születését”, mert számomra a kézműves munka nagy értéket képvisel és megbecsülést érdemel.
A fotók mellett megismertük a családot is egy kicsit, hiszen itt összesen négyen hoznak létre mintegy 3 mázsa kenyeret. Összeszokott családi vállalkozásban dolgozik a pék, a felesége, a testvére és a sógora. Sőt néha a kenyér eladásában idős édesanyja is szerepet vállal.
Mindenkinek megvan a maga szerepe. A reggel a kemence előkészítésével és begyújtásával indul. A kemence kitakarítása után kiszárított akácfa ágak, darabolt gerendák kerülnek a kemencébe. S miután begyújtották elkezdődhet a kenyér alapanyag készítése is.
Ha a családi recept szerint minden alapanyag a keverő üstökbe került s dolgozni kezd a kovász, némi kis pihenő jut a nagy munka előtt a péknek és egy kicsit nekünk is. A kellően megdagadt tésztát természetesen keverőgép dolgozza össze, s ezzel a gépi munka be is fejeződött. Minden mást kézzel végeznek. A mintegy 300 kg-nyi kenyértésztát a vevőkör ismert igényei szerint 1, 2 és 3 kg-os veknikre osztják és átgyúrva keleszteni a szakajtókba kerül. Minden szakajtó méretnek más és más neve van a családi zsargonban.
Ez alatt a pék és sógora a parázzsá égett fa maradványait kilapátolják a kemencéből, hogy sütés előtt a kb 200 fokos sütőteret kitisztíthassák.
S mialatt a veknik a szükséges méretűre dagadnak addig pékuramnak arra is van gondja, hogy a kiszedett parazsat átszitálja, hogy a tisztán megmaradt faszenet félretegye a következő sütéskori újrahasznosításig. Igazi recycling.
Lassan a kétszintes kemencébe kerülnek a veknik s megkezdődik a kenyér készítés utolsó fázisa a sütés. A pékséget belengi a finom kenyér illata. E közben a háziasszony kenyérlángost süt amit fokhagymával, sózva nagyon visszafogottan merünk csak fogyasztani mert olyan finom, hogy félünk túlzásba esünk. Nem győzzük a finoman szálló lisztet és a lángos zsírját törölgetni a kezünkről, s persze a fényképezőgépeinkről is, hogy azért a technika se essen áldozatul a projektnek.
Délután 2 óra van, elkészült a kenyér. Lassan érkeznek a faluból, a megyéből a törzsvevők. A fínom kenyér mellé mosolygós, nevetős baráti diskurzus is jár a korán érkezőknek hisz a pék és családja minden vevőt névről ismer. Tudja ki milyet szeret. Van aki a sültebbet van aki a szőkét, s van akinek kis cipócskák is készültek.
S végül nekünk is készült “lepetés” egy 3 kg kenyér formájában, amelynek cimkéje névre szólt! Köszönjük így utólag is! Isteni volt!
Ezt a szombatot nem feljtjük el soha! De talán a pékség tulajdonosa sem, hisz először fordult elő, hogy a kenyér születését idegenek a helyszínen személyesen követhették nyomon. Reméljük, hogy nem bánta meg, hogy beengedett minket a birodalmába. Ledgyen ez a képsorozat a kenyér ünnepe kapcsán a Neki szóló tisztelet eszköze is!
S Ti kedves barátaim, ha eljutottatok e blog végére, s megnézitek a képeket, talán a szokatlan fekete és fehér képek ellenére magatok elé tudjátok képzelni a színeket is, s a leírás segítségével még tán az illatok is érezhetők lesznek.
Kellemes Kenyérünnepet kívánok!
Laci
